Történelemórák Budapestről
Természetesen Budapesten sok csodálatos napot tölthet el a város által kínált látnivalók megtekintésével és meglátogatásával. De ha jobban meg akarja érteni a magyarokat, akkor érdemes elmélyülnie a 20. század sötét korszakaiban. A győztes írja a történelmet, és Budapesten többször is változott a „győztes”. Az első világháború után a magyarok országuk (és lakosságuk) kétharmadát elvesztették, hiszen Ausztria-Magyarország részét képezték, és így társszereplők voltak. A második világháborúban Németországhoz csatlakoztak abban a reményben, hogy visszakapják országukat, de a zsidók számára mégis menedéket nyújtottak. Ezt követően felszabadultak, majd újra megszállták őket, ezúttal Oroszország. 1989-ben pedig Magyarországon kezdődött az vasfüggöny lebontása, és ezzel a kommunizmus bukása.
Zsidó negyed
Mindenképpen ajánlott egy vezetett séta a zsidó negyedben, valamint a nagy zsinagóga (Európa legnagyobb zsinagógája) és a rakparton álló cipő-emlékmű megtekintése. Elcsendesít. Az egész megszállt Európából zsidók menekültek Budapestre, mert itt nem üldözték őket. 1944-ig, a háború utolsó hónapjaiban, amikor Hitler elvesztette türelmét. Puccs következett. De a magyarok szabotálták a zsidók deportálására irányuló kísérleteket, ezért a zsidókat, cigányokat és másokat a helyszínen kivégezték. Hányan, azt senki sem tudja, a vezetőnk 400 000-600 000-re becsülte…
Terror Háza
A Terror háza múzeum a náci időszak és az azt követő kommunista időszak képeit mutatja be. Megrázó, kemény, de mégis ajánlott. A fekete Hitler-korszak után a magyarokat ugyanis a oroszok „felszabadították”. A képeken láthatók az örömteli arcok, a hihetetlen remény, hogy jobb lesz, hiszen ezt ígérték az oroszok. Hitler nem hozta meg azt, amiben reménykedtek, de ezúttal? Az azt követő években a földtulajdonosokat és sok más embert kegyetlenül bántalmaztak. És ismét 100 000-en haltak meg. De a régi televíziós felvételek a korabeli propagandát mutatják: én elhittem volna? És ez a múzeum nem ugyanolyan propaganda, amelyben a múltat feketén festik le?
Memento Park
Az utolsó kirándulásunk ebben az időszakban a „Memento Park” volt. Több országban is vita folyik arról, hogyan kell kezelni azokat a képeket, amelyekre nem vagyunk büszkék a történelmünkből. Például II. Leopold Belgiumban. Megsemmisítjük őket? Hagyjuk őket a helyükön? A magyarok összegyűjtötték a kommunista korszak szobrait és megőrizték őket ebben a parkban. Egy szép köztes megoldás, hogy ne felejtsük el a történelmünket, de ne is tisztelgessünk előtte. Milyen hősi és csodálatos! Szobrok, amelyeket régebbi uralkodók szobrainak olvasztásával készítettek. Most megőrzik és értelmezik őket.
Növekedett a tiszteletünk a magyarok iránt, akik mindennek ellenére megőrizték sajátosságukat. Sok anekdotát hallottunk a csendes ellenállásról: az iskolások, akiknek burgonyát kellett ásniuk, a cipőjükkel mélyebbre nyomták a földbe, hogy a parasztnak maradjon még valami. A fiataloknak oroszul kellett tanulniuk az iskolában, de büszkék arra, hogy senki sem tanulta meg igazán.
És akkor rájössz: az én korosztályom itt a kommunizmus alatt nőtt fel, szüleiktől hallották a második világháború történeteit, és csak 1989 óta tartoznak a „szabad Nyugathoz”. Bizonyos gyanakvással, egyfajta „hagyjatok minket békén” hozzáállással és jó adag nosztalgiával. Nem csoda, hogy az idősebb generáció nem beszél angolul.
Új honfitársaink: egy lenyűgöző, erős és gyönyörű nép. És a tanulság, amit ismét megtanultunk: minden történetnek két oldala van, és ritkán van valami fekete-fehér. Ki fogja később elmesélni a jelenlegi időszak történetét? És mi lesz a következtetés?
