És persze: a Balaton
Nagyjából az egyetlen dolog (a fővároson kívül), amiről mindenki hallott: az óriási Balaton.
A Balaton 85 km hosszú, tehát hosszabb, mint a mi flamand tengerpartunk (és persze a kerülete is jóval nagyobb). Bár egy szép vasárnap szinte minden magyar a Balaton-part felé veszi az irányt, a tömeg nem is olyan vészes a mi tengerpartunkhoz képest. Másrészt, amit itt „strandnak” neveznek, az többnyire fű. Sok helyen csak nádas van a tó mentén, amit tényleg nem lehet elérni, így azokra a fizetős vagy ingyenes „füves strandokra” kell menni. De ezek nagyon szépek, higiéniai létesítményekkel és mindenféle étkezési és ivási lehetőséggel, és általában játszóeszközökkel, úszó ugrálóvárakkal stb. a gyerekeknek. Egy kicsit „a Nekker” nagyban írva.
Természetesen hétközben munka után (délután 4 órakor) elmehetünk úszni, és élvezhetjük a tökéletes vízhőmérsékletet (már májusban) és a lágyan lejtő homokos feneket (sziklák és tengeri sünök nélkül): az úszás szerintem nem is lehet jobb. De azért egyszer elmentünk az iskolai szünet első vasárnapján és 35 fokban, hogy megnézzük, mennyire „rossz” a tömeg. A fű valóban eléggé tele volt, de a kis strandról pillanatok alatt elúszott az ember a nádasok mentén. A magyarok tényleg csendes emberek, minden korosztály keveredik és szuper békésnek tűnik. És amit észrevettünk: estefelé mindenki hazament és tisztán hagyta a strandot…miért nem megy ez nálunk?
Mazy nem 100%-ig boldog, mert a legtöbb strandon tilos a kutyáknak (aminek van értelme), bár szerencsére vannak kutyás-fogatos strandok is. Csak meg kell tanulnia jobban úszni.
