Amikor egy kerülőút bor ízét hozza
Lassan utazni azt jelenti, hogy teret hagyunk a váratlan dolgoknak. Eredetileg a Szigliget és Tihany közötti balatoni kerékpárutat szerettük volna követni, de aznap reggel úgy döntöttünk, teszünk egy kis kitérőt a Szent György-hegy bazaltorgonáihoz. Ez a kerülőút önmagában is bőven megérte.
A Balaton felé visszafelé azonban találkoztunk egy kedves rendőrrel, aki arra kért minket, hogy gyalog folytassuk az utat. Először még megnéztük a térképet, hátha van járható kerékpáros útvonal, de végül csak továbbmentünk gyalog. És milyen jól tettük! Nem sokkal később megértettük, miért: belecsöppentünk Magyarország legnagyobb éves szüreti fesztiváljába!
Badacsonyban jártunk, a Balaton partjának egyik fontos borvidékén, amely elsősorban finom fehérborairól ismert. Az egész falu — és a környező települések is — megmozdult, fiatalok és idősek egyaránt. A környék minden borásza feldíszítette a saját traktorát vagy lovaskocsiját, és részt vett a hosszú felvonuláson. Még Lengyelországból és Ausztriából érkezett kocsikat is láttunk. Útközben bőségesen osztogatták a bort és a szőlőt. Természetesen a hagyományos viselet, a tánc és a zene sem maradhatott el. A falu főterén a műsorvezető minden kocsit bemutatott: „És most következik a Szábo család, amely 1850 óta művel egy négyhektáros birtokot Olaszrizling és Kéknyelű szőlővel…”
Még minket is egy kicsit elcsendesített a látvány. Gyönyörű látni, ahogy a magyarok minden korosztályból életben tartják a hagyományaikat. Reklámfelvonulás nélkül, (szinte) hangosítás nélkül, mégis száz százalékig hitelesen. Persze Belgiumban is vannak még falunapok és falusi ünnepek, de itt feltűnően gyakran botlunk beléjük — és ami még fontosabb: úgy tűnik, mindenki részt vesz bennük.
Ha igazán meg akarjuk ízlelni Magyarországot, egy időre félre kell tennünk a rohanó nyugati életmódot, és egyszerűen hagynunk kell, hogy magával sodorjon az élet.
