A magyar hegyvidékek
Lassan felfedezzük új hazánkat. Ha megnézel egy domborzati térképet Magyarországról, világos: északon hegyláncok, amelyek a Csehországban és Ausztriában lévő magas hegyekhez csatlakoznak. Délkeleten pedig főként egy végtelen síkság terül el.
A magyarok és a külföldiek is szívesen járnak túrázó‑nyaralásra a két legmagasabb hegységbe: a Mátra és a Bükk. Kényelmesen félúton köztük van egy szép turisztikai város, Eger, amely remek kiindulópont mindkét hegység felfedezéséhez.
Négy napot szántunk arra, hogy megismerjük a vidéket; végül is Budapest után, kb. 2 és fél órás autóútra vagyunk innen. Egerrel kiindulópontként: kellemes, hangulatos kisváros, ahol meg lehet / kell kóstolni a helyi bort (Egri Bikavér, vagyis „Eger bika vére”). Minden (?) borászatnak van értékesítési / kóstolási pontja ugyanazon a helyen: a „Szépasszony-völgy”. Nos, ha az ember megkóstolja az összes bort, szerintem minden nő szép… A közelben van egy kis kemping is, így a tetőtábor megint előkerült.
Legközelebb szeretnénk kipróbálni a wellness‑hotelt a sósziklák és termálforrások mellett (Egerszalókban).
Eger városa után a Bükk hegységbe mentünk. Bár nincs meg benne Magyarország legmagasabb csúcsa, az átlagmagasság elég magas, a lejtők pedig eléggé meredekek. Ebben a láncban valóban „hegy” ‑ érzésed lesz. De csúcsok < 1000 m‑rel nem jutsz fel a fasáv fölé, nemhogy a hóhatár fölé: tehát ne várj alpesi panorámát. Viszont gyönyörű sűrű erdők, sziklafalak és sok, de nagyon sok barlang. Lillafüredet választottuk úti célnak: ott megnézhettük a legmagasabb vízesést, néhány gyönyörű kilátót és barlangokat. A hely valóban nagyon szép; csónakázhatsz a tavon, és végtelenül túrázhatsz. Csak az a legmagasabb vízesés… nyáron a turisták miatt elterelik a vizet, hogy ne száradjon ki, télen pedig van elég víz. De szeptemberben… nincs vízesés.
A Mátra viszont igenis birtokolja Magyarország legmagasabb hegyét: a Kékes, 1014 m. Ismét jóval a fasáv alatt: a kilátások ott korlátozottak, ahol sípályák vannak kiépítve. Belga létemre nem vagyok ehhez szokva: a természet, amely egyszerűen természet maradt: néhány kilátótorony és azon kívül csak csodálatosan zöld, sűrű erdő. A Kékes főleg bükkös, ami kicsit sötétebb, az alacsonyabb gerinceken sok tölgy is található. Túránk során elhaladtunk „Gabi” sírja mellett, hagyomány szerint egy favágóé, akinek a lova megbotlott, ő pedig legurult a hegyoldalon és helyben eltemették.
Autónkat a tetőtente‑tel az egyik kevéskeme pihenő‑kempingben állítottuk fel: Matra kemping. A weboldalon élénk kemping sok étkezési lehetőséggel, bolttal, … Szeptemberben viszont már teljesen kiürült. Szuper csend tehát: Mazy‑t szabadjára engedtük.
Végül, mi pont azon a vidéken élünk, amely „a legalacsonyabb” hegységlánc túloldalán van: Bakony (kb. 600 m-ig, tehát olyan, mint a belga Ardennek). 10 km‑re az ajtónktól már elindulhat a (megerőltető) emelkedő, és már rengeteg gyönyörű túrát tettünk a környéken — a biciklis hegyi emelkedőnkről máshol mesélek.
