Budapest
Ha valaki tud valamit Magyarországról, valószínűleg hallott már a fővárosról, Budapestről. Két évvel ezelőtt már jártunk ott, és az elmúlt hónapokban rendszeresen meglátogattunk egy-egy üzletet vagy kormányzati épületet, de itt volt az ideje egy újabb turista látogatásnak a fővárosban.
Először is egy kis történelem. Budapest 1873-ban alakult két város, Buda és Pest egyesüléséből. Buda a Duna jobb partján (a nyugati oldalon) , Pest pedig szemben található. Ma a városnak mintegy 1,7 millió lakosa van, ezzel Európa 7. legnagyobb városa. Népessége ellenére nagyon zöld város, összesen mintegy 83 négyzetkilométernyi parkot és erdőt tartalmaz.
Budán kezdtük a sétánkat. Először megmásztuk a Gellért-hegyet. Ez a 235 méter magas domb a nevét a szent itáliai bencés Gellértről kapta, aki az első keresztény magyar király lelki tanácsadója, és Magyarország védőszentje volt. Az Erzsébet hídnál lévő vízeséstől a csúcson lévő fellegvárig szép, de strapabíró mászás. Sajnos a citadella jelenleg felújítás miatt zárva van, de a kilátás fentről nem kevésbé látványos.
Lefelé menet többek között elhaladtunk a Barlangtemplom mellett, és megnéztük a Szabadság hidat.
Ezután felszálltunk a villamosra a következő dombra, a Castle Hillre. Amelyen valóban áll a budapesti vár. De mielőtt megérkeztünk volna magához a várhoz, meg kellett állnunk a gyönyörű Várkert Bazárnál is. Onnan egy egyszerű mozgólépcsőn lehet feljutni magához a várhoz.
Egy kis séta a vár körüli utcákon és egy kis harapnivaló után megérkeztünk a Halászbástyához és a Mátyás-templomhoz. Budapest egyik turisztikai látványossága. És bár ma elég zsúfolt volt ott (megjegyzés magamnak: november 1. sok országban szabadnap, és sokan választják ezt a napot a városlátogatásra), több mint érdemes. A halászokra általában viszonylag egyszerű, sőt szegény embereknek gondolunk, de amit a céhük itt elért, az hihetetlen.
Ezután ideje volt leereszkedni a Dunához, és a Lánchídon, a két part közötti legrégebbi állandó összekötő kapocs, a Lánchíd segítségével átkelni Pestre. Ott először a Duna-parton lévő Cipő-emlékművet látogattuk meg, amely a II. világháborúban meggyilkolt több tízezer magyar zsidónak állít emléket.
Kicsit odébb van a Parlament. Belgiumban néha „a nemzet palotájának” nevezik – de itt, Budapesten nagyon is szó szerint vették a „palota” szót. Az 1 745 négyzetméteres épület a világ egyik legnagyobb és egyben legszebb parlamenti épülete.
Ezután továbbmentünk a Szent István-bazilikához, ahol kellemes meglepetés várt ránk – mivel egy novemberi nap volt, a bazilika ingyenesen látogatható volt. Ez a bazilika, ahol Szent István király jobb kezét őrzik, egyszerűen lenyűgöző. Kilószámra használhattak itt aranyat, hogy mindent aranyozzanak!
Utána, mivel a gyomrunk amúgy is kezdett egy kicsit tiltakozni, megkóstoltuk Magyarország egyik jellegzetes falatkáját, a kurtos kalácsot is.
Ezután továbbmentünk a zsidónegyedbe – ami manapság Budapest szórakozóhelye is. Egyik étterem a másik bár mellett található, a kettő között pedig még néhány táncos szórakozóhely. Szóval ott töltöttük az este hátralévő részét.
