Gyerekek és vonatok
A magyar tanárunk az iskolaév vége előtt egy osztálykirándulást szervezett – az egész csoport egy hosszú hétvégét töltött Budapesten. Számunkra és sok másnak ez egy jó órányi autóútra volt, másoknak viszont egy kirándulás Belgiumból.
Sokat tanultunk, többek között a „gyermekvasútról” és a „gyermekvonatokról”. És nem, az egyiknek semmi köze a másikhoz.
Gyermekvasút
A gyermekvasút a kommunista időkből maradt fenn. Akkoriban csak egy ifjúsági mozgalom volt engedélyezett, a pionírok, és ennek az ifjúsági mozgalomnak az egyik tevékenysége a pionír vasútvonal üzemeltetése volt. A 10-14 éves fiatalok néhány hétig vagy hónapig állomásügynökként vagy jegyellenőrként dolgoztak.
A vasútvonal egy több mint 11 km hosszú keskeny nyomtávú vasút, amely Széchenyhegyet és Hüvősvőlgyet köti össze, és évekig szerepelt a Guiness Rekordok Könyvében, mint a világ leghosszabb, fiatalok által üzemeltetett vasútvonala – egészen addig, amíg egy orosz gyermekvasút meg nem hosszabbították.
A kommunizmus bukása után felmerültek kérdések a gyermekek foglalkoztatásával kapcsolatban, de a projekt mégis folytatódott. És sikerrel. Minden évben több fiatal szeretne – pusztán a megtiszteltetés kedvéért – egy ideig a gyermekvasútnál dolgozni, mint amennyi hely rendelkezésre áll. A fiatalok szívesen végzik ezt a munkát, és az iskolában is szabadnapot kapnak, mert az iskola számára is megtiszteltetés, hogy diákjaikat kiválasztják, és ez nagyon jó felkészülésnek bizonyul a későbbi műszaki karrierjükhöz.
gyermekvonatok
A gyermekvonatok viszont kevésbé pozitív történet a magyar és a belga/holland történelemben. A flamand képviselő és a belga nagykövet szántak egy kis időt arra, hogy erről meséljenek nekünk.
Az első világháború után Magyarország a Trianoni békeszerződés következtében területének kétharmadát elvesztette. Elvesztette ipari és bányaterületeinek nagy részét is, és sok fontos vasútvonal leállt, mert a vonalat a új határ megszakította. Magyarország így hatalmas mértékben elszegényedett. A vidéken ez még nem volt olyan súlyos, de Budapesten éhínség volt.
Jó szándékú protestáns (Hollandiában) és katolikus (Flandriában) körök kitaláltak egy megoldást: vigyék el azokat a gyerekeket néhány hónapra az alacsonyan fekvő országokba, ahol vendégcsaládoknál megfelelő ételt kaphattak és megerősödhettek. Különösen az első világháború után, de a második után is, és még egyszer az 1956-os magyar forradalom után is újra gyermekvonatokat indítottak. Összesen 60 000 gyermek érkezett így az alacsonyan fekvő országokba.
Sajnos a valóság nem volt ennyire rózsás. Képzelje el, hogy 8 éves, és a szülei elviszik a pályaudvarra, ahol felültetik egy vonatra, ahol senkit sem ismer. Magának kell boldogulnia, anélkül, hogy tudná, mi fog történni. Megérkezel egy idegen országba, ahol egy szót sem értesz a nyelvből, egy idegen vendégcsaládhoz. Ez már önmagában is rendkívül traumatikus volt. De még rosszabb volt, hogy sok esetben egyszerűen háziszolgaként használták őket.
Körülbelül 1% azoknak a gyerekeknek soha nem tért vissza szüleihez Magyarországra. A mi csoportunkban is volt két személy, akinek az anyját felültették a vonatra, és végleg Flandriában maradt. Az egyikük most filmet készít, hogy minél jobban rekonstruálja anyja életét, és megőrizze az utókornak.
